Ez a város igazán vibráló, tele lehetőséggel, ahol úgy érzed itt meg tudod valósítani az álmaid. Csillogás, szép épületek, különleges hangulat és sikk. De mi van akkor, ha neked mégsem ez van megírva? Mi van ha számodra Budapest mégsem életforma, hanem tanítómester az életedben? Az én életemben ezt a szerepet töltötte be, mégha elsőre nem is gondoltam volna. Ezért örökre hálás leszek neki és nem lehet nem megszeretni ezt a várost, ezért gyakran vissza fogok térni.

1.Soha ne add fel az álmaidat

Tavaly nyáron azzal a céllal érkeztem Budapestre, hogy befutott lifestyle blogger leszek a vállalkozásom mellett. Úgy gondoltam itt a lehetőség, közel leszek a tűzhöz, lehet kapcsolatokat építeni, sajtóeseményekre járni, csomó új terméket kipróbálni. Aztán azon kaptam magam, hogy nem mentem el egyre sem. Nem találkoztam azokkal, akik hívtak, nem mentem el a fotózásokra sem. Mindet lemondtam. Most biztos azt gondolod teljesen el ment az eszem, mert más kezdő bloggerek örülnének ilyen lehetőségeknek én meg mégsem éltem vele. Először nem értettem saját magamat, miért nem megy. Aztán feltettem az alábbi kérdéseket: Tényleg ezt szeretném? Ez teljesen én vagyok? Valóban vágyok ennyire intenzív életre? Aztán rájöttem, hogy mindre nemmel tudok felelni.

Ha körülötted mindenki ugyanazt csinálja, lehet elkezded úgy érezni, neked is be kell állnod a sorba, hogy érvényesülni tudj. Mindannyian olyan boldognak és elégedettnek tűnnek, akiket követsz az instán a tökéletes kis életükkel és azt hiszed egy pillanatig te is ezt akarod. Nem így van. Feladod önmagad, az igazi álmaid, mert attól félsz, ha teljesen megmutatod ki vagy valójában, akkor senki sem fog elfogadni és kudarcra vagy ítélve. Akármi is történjen, a boldog életedhez csakis önmagadon és az igazi álmaidon keresztül vezet az út, ezért ne add fel őket soha.

2. Hallgass a megérzéseidre

Pár hónap Budapest után egyre erősödött bennem az a megérzés, hogy nem vagyok a helyemen. Hiányérzet, bűntudat, rossz közérzet kezdett úrrá lenni rajtam egyre gyakrabban. Erősen csengetett benn a csengő, nem kell itt lenned, nincs azzal baj, ha te nem vágysz erre a nyüzsgésre állandóan, hanem a csendet, nyugalmat és madárcsicsergést szereted.

Azzal a tévhittel fogtam vissza magam, hogy mindenki azt várja, most, hogy megléptem a budapesti költözést majd itt bizonyítok, hogy igenis jó döntést hoztam. Tudtam, hogy rossz döntés volt, de nem mertem bevallani senkinek még magamnak sem.

Ne törődj másokkal, ne fogd vissza magad, a megérzéseid fognak elvezetni ahhoz az úthoz, amire igazán rá kell lépned,hallgass rájuk. Nem vallottál kudarcot és nem vagy béna azért, mert rossz döntést hoztál, még van időd bármikor kijavítani.

3. Merj önmagad lenni és valami csodálatos fog kikerekedni belőle

Imádom a természetet és az állatokat. A madarakat, az eső utáni illatokat, ahogy az a pár növényen maradó csepp lágyan simogatja a levelet, miközben lassan leesik a fűre. Szeretem a lemenő napfény csillogását az erdő fái között. Ahogy a kutyusom hozzám bújik és megsimogatom a buksiját. A macska dorombolását. A sarat a túrabakancsomon, miközben átgázolok a magas füvön a kilátásért a hegy tetején. Beletúrni a kavicsba a tengerparton, érezni a meleg szellő fuvallatát és hallgatni a víz csobogását. Ezekben a percekben érzem, hogy élek. Annyira fanatikus vagyok, hogy a lakásomat is ez kell, hogy tükrözze. Az életmódomat is. Mindenben azt szeretem, ha természetes. Ha tudod, hogy mikor élsz igazán és körbe veszed vele magad, úgy érzed, a lelked megpihen. Elfogadod, ami jön, biztonságban érzed magad és megnyugodsz.

4. Ne a pénzért, sikerért csináld, hanem mert szereted

Budapesten minden bloggernek és vloggernek van instagramja, vagy facebook oldala így tudtam, hogy ezeket a felületeket én sem hagyhatom ki. Amióta megváltozott az algoritmus nagyon nehéz pénz nélkül követőket szerezni. Amit imádok az instagramba, hogy vizuális élményt ad megkötés nélkül. Lehetőséget, hogy mind írásban, mind vizuálisan megmutasd magad. Ki, hogyan teszi ezt. Van, aki csak a szép perceit teszi fel, mert egyfajta virtuális albumként tekint rá. Van, aki mind a szomorú, mint a jó perceit is megosztja. Egy pár hét után azt kezdtem észre venni, hogy elvesztettem a motivációmat, egyre kevesebbszer van kedvem fotózni, írni és állandóan a számokat figyelem. Frusztrálttá tett az egész. Tudtam, hogy abba kell hagynom pár napra, hogy letisztázzam magamban mi a baj. Akkor akadt meg a szemem Hosszú Katinka könyvének egy részletén, amiben leírja, akkor tudott igazán sikeres lenni London után, amikor újra képes volt a számok helyett az úszás szeretetéért úszni, mint régen. Ekkor rájöttem, hogy elengedem az egészet. Kiadom magamból, ami jön, ha olvassák, az ráadás, de azért fogom csinálni, mert szeretem. Nem az a célom, hogy több tízezren kövessenek, hanem az, hogy az kövessen, aki úgy érzi, érdekli a sztorim és tudok valami pluszt adni neki. Így tudok igazán motivált maradni.

Budapest adta számomra az eddigi legnagyobb dolgot, amit kaphattam. Megmutatta, milyen az igazi önmagam és ne féljek felvállalni azt. Merjem megvalósítani az igazi álmaim, ne másokét. Elfogadott annak ellenére, hogy kilógtam a sorból, és ami a legfontosabb: Visszavár, ezért a búcsú nem végleges. Életemben ez az első olyan város, ahová mikor először visszatérek örülni fogok neki.