A nyár utolsó hete is lement. Ezen a héten rengeteget tanultam az emberekről. Amikor egy ekkora projekten dolgozol, elkerülhetetlenek az ideges emberek, idegőrlő helyzetek, az izgulás és a szurkálódás. Hálás vagyok a negatív behatásoknak, mert gyakorolhattam azt, milyen, amikor neked kell lenned a legösszeszedettebbnek, hogy megnyugtathass másokat, hogy irányíthass. Megtanultam, hogyan maradjak nyugodt és ne idegeskedjek feleslegesen. Régen rögtön visszaszóltam, ha valaki bunkó volt velem, most a leghiggadtabb maradok és csendben vagyok. Ez segít elkerülni az atomvillanásokat:D

Egész héten nem jutottam oda, hogy leírjam, éppen mi történik velem, annyira sűrű volt ez a hét eddig. Hétfő reggel megjöttek a nyílászárókat kicserélő szakemberek és egész nap dolgoztak. Aznap szinte semmi dolgom nem volt, csak néha rájuk felügyelni és végig gondolni milyen feladatok vannak még a hétre. a szomszéd pedig elvállalta a garázs kőműves munkáit, így a garázst előkészítette arra, hogy az új garázskaput felszerelhessék. Nagyon örültem, apa beszélte rá ebben biztos voltam, mert egyszerűen nem találtunk kőművest a munkára. Ez volt az első komolyabb elakadás a felújításnál.

A keddi nap volt talán a leghúzósabb a héten. Kora reggel érkeztek a víz-gáz szerelők és elkezdték kipucolni a kazánt, leengedni a réginek a vizét, aztán a radiátorokat leszedni és alatta ki kellett festeni a falat, meg letakarítani. Radiátormosást követően kipróbálták a rendszert, szerencsére jól működött, eddig úgy tűnik. Egész délelőtt és délután is, amikor épp nem a szerelők után takarítottam próbáltam az első kertben irtani a sok gazt. Borostyánt, vadszőlő szerűségeket, rózsákat, tujákat. Nagyon ráfért már a kertre, hogy megújuljon, sokkal jobban néz így ki és rendezettebb. Fárasztó volt, de imádom a kerti munkát, olyan kikapcsoló egész nap a friss levegőn a saját kis gondolataimmal lenni. 

Szerdán megpróbáltam a volt tulajjal az összes közműátíratást elintézni, de végül a villanyt nem sikerült. Talán ott kérnek a legtöbb papírt, volt némi félreértés, közbeni változások is, így kénytelen voltam másik nap visszamenni. Este, ahogy bírtam, próbáltam a rengeteg levágott gazt bezsákolni, hogy pénteken elvigyék.

Csütörtökön jött a villanyszerelő pár előzetes munkát végezni, apa ment át vele, csak közben véletlenül elvittem magammal a kulcsokat, így volt egy kis nehézség. Este a maradék levágott növényzetet zsákoltuk be és pénteken el is vitték szerencsére.

Pénteken végre délelőtt elintéztem a villanyt is az Émásznál. Reggel jöttem megint az ablakosok egy pár könyöklőt felrakni, így a város után volt mit takarítani bőven :P

Összességében rengeteget haladtunk egy hét alatt a házzal és bármikor mikor meg álok egy percre és ránézek gyönyörködöm abban, mennyit léptünk előre.

Imádom a projekteket, mindennel együtt, az elakadások, csúszások is élvezetesek, mert fejlesztik a probléma megoldó képességemet. Konkrét, átlátható lépései vannak és van egy végcél állapot, amit el akarunk érni adott időre. Néha rájövök, hogy kicsit hiányzik a régi munkám valahol, ahol egyszerrel rengeteg mini projektet kellett irányítanom. Összeszedettséget, bátorságot, emberismeretet, nyugalmat és stresszkezelést tanultam ott a legtöbbet. Most egy óriás projekten dolgozom, de minden percét élvezem, még akkor is, amikor már majdnem felesek a fáradtságtól. Hiszen egy ilyen házra vágytam egész életemben.