Erről a mesebeli tóról eddig azt sem tudtam, hogy létezik. Bár állítólag nagyon kicsi koromban már jártam itt, nem emlékszem rá. Pedig ha egyszer eljössz ide, rájössz, ezt a tavat nem lehet elfelejteni. Legalábbis mostmár biztosan nem fogom. Mikor vissza költöztem Egerbe, ahol felnőttem, egy fontos szempontot el is felejtettem kompromisszumként: Legyen egy kellemes tó a környéken. Akkor még nem sejtettem, hogy ezen a kiránduláson rá fogok jönni, ezt is megkaptam.

„Ki az a hülye, aki ha egyszer Budapestre költözik, vissza jön ide?” – kérdezte egy portás tőlem nem olyan rég. Akkor arra gondoltam, hát én, akinek hegyekre, dombokra, erdőkre, tavakra, természetre, friss levegőre és nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy igazán önmaga és boldog lehessen. Életem eddigi legjobb döntése volt haza térni.

Mikor itthon felvettem a hátizsákomat – amibe alig raktam valamit - és elindultam a tóhoz, még nem sejtettem, hogy hová is megyek. Ha tudom, biztosan annyi mindent pakoltam volna bele, hogy megrogyott volna a lábam alatta. A tó szépsége miatt, fényképezőgépet, állványt, naplót a jegyzeteknek, kacsaeledelt és bakancsot, hogy a tó megnézése után még legyen lehetőségem felmenni a hegyekbe is, ha akarom.

Délután, már kissé sötétedésre értem oda, amit nagyon bántam, mert így nem tudtam igazán hosszan elidőzni a parton, figyelve az úszó halakat, kacsákat és rovarokat. A tavat körbe sétálva megpillantottam egy pár igen méretes követ, amikre rá volt írva, hogy milyen fajta és milyen korból is vannak. Ahogy az ember olvassa, hogy hány ezer éve is képződtek, elmereng az idő fogalmán, legalábbis én így voltam. A köveket megnézve tovább sétáltam a kikötött kék csónak mellett elmerengve azon, bárcsak beülhetnék és behajókázhatnék a tó közepére, azonban már annyira kezdett este lenni, hogy minden egyéb is kezdett kékre változni. A napnyugta utáni pár perc az egyik kedvencem, ahogy sejtelmesen, árnyékot vetve rajzolódnak ki a természet képződményei, elrejtőzve immár, kihangsúlyozva a lényeget, a csillagos eget. Festeni is ezt szeretem a legjobban. Ehhez a tóhoz még sokszor visszatérek.