Kép forrása

Huszonhatezer napod van itt a Földön. Soknak tűnik vagy kevésnek? Jó életet akarsz, vagy átlagosat? Akárhogy is töltöd el, biztos, hogy eltelik. Azonban nem mindegy, hogy hogyan. Boldog akarsz végre lenni, vagy csak vegetálsz? Ha képes vagy elfogadni végre önmagad neki állhatsz az igazi életet megtapasztalni. Az életedben egyetlen dolog fontos: Élsz-e a változtatás lehetőségével, vagy a halálos ágyadon akarsz rájönni, már túl késő…

Ezeket és még sok más gondolatot fejteget a népszerű pszichiáter új könyvében. Imádtam a könyvet nagyon elgondolkodtató, tényleg merünk-e igazán élni? Csernus doki számomra azok közé a kivételes emberek közé tartozott mindig is, akikre hamar felfigyeltem és nagyon tudtam azonosulni a gondolataival. Emiatt alig vártam az új könyvét, és amikor megkaptam rá kellett jönnöm, hogy nem volt ez véletlen. Egy olyan löketet kaptam tőle, ami a 2020-as évi céljaim megvalósításához nagyon is szükséges volt. Talán azért tudok vele annyira azonosulni, mert mindkettőnk életútjában rengeteg közös pont van: Gyerekkorból hozott, nehezen feldolgozható traumák, kiégés, valamint a felismerés, hogy sem a hely, sem a munka nem nekünk való. Az sem véletlen, hogy mindketten Eger környékén találtuk meg a boldogságunkat.

A könyv szokatlan formában íródott, ugyanis az év tizenkét hónapja köré rendezte gondolatait. Jól bemutatja az adott évszakban jellemző lelki állapotokat pl. télen a depressziót, nyáron a sok napsütés miatti jókedvet.

Nézzük most a főbb tanulságokat a könyvből, amik számomra is igen elgondolkodtatóak voltak:

1. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!

A boldogsághoz vezető út első lépcsője a megfelelő önszereteted. Egész életemben az volt az álmom, hogy boldog életet élhessek. Gyerekkoromban rengeteget voltam depressziós és szomorú, emlékszem, amikor a gimnáziumban az osztályfőnököm egyszer megkérdezte: „Mónika, te miért nem szoktál mosolyogni? Akkor ez nagy nyomott hagyott bennem, de nem igazán tudtam mit kezdeni vele, mert az érzelmi intelligenciám, a tudás hiányom a világ működéséről és az önreflexióról  megakadályozta, hogy elemezzem a szavait. De volt egy megérzésem, hogy ez egy jel volt. Ezután évek teltek el, és csak fokozódott a depresszióm.

Amikor eljutsz egy olyan pontra, hogy úgy érzed nincs tovább, már nem akarsz élni, akkor két lehetőséged van: Vagy rájössz, mi a gond, vagy véget vetsz neki. Szokták mondani, hogy néha elég egyetlen jól feltett kérdés ahhoz, hogy megváltoztassa a teljes életed és ez nálam is nagyon kiütközött akkor. Ültem a vonaton hazafelé az egyetemről végzősként, bámultam kifelé a fejemből, néztem az elsuhanó fákat és akkor belém hasított egy kérdés:

Valóban ilyen lenne az élet?

Rögtön tudtam, hogy válaszok után akarok kutatni, más szemszögeket is megismerni, így mikor visszamentem az egyetemre a hétvége után az első utam a könyvtár pszichológia részlegére vezetett. Nem tudtam pontosan mit keresek, de hittem abban, hogy a megfelelő könyveket fogom levenni. Kivettem akkor öt könyvet, és mikor épp nem tanultam, akkor olvastam őket. Ebből az öt könyvből csak egyetlen egy fogott meg igazán, de az annyira, hogy teljesen megváltoztatta a látásmódomat a világról. Ekkor tudtam, hogy az önfejlesztő könyveket innentől kb. le sem teszem. Azóta már rengeteg ilyen tartalmat olvastam, legyen az könyv, podcast, videó bármi a témában. Ez lett az egyik szenvedélyem. Hiszek abban, hogy épp az a könyv akad a kezembe, amiből valamit tanulnom kell, vagy megadja pontosan a választ arra, ami épp foglalkoztat.

A boldogsághoz vezető utat kerestem, ám akkor még nem is hittem, mennyire messziről is indulok.

Ahhoz ugyanis, hogy elérhess egy állandó, boldog, örömteli állapotba az első lépés, hogy megfelelő önértékeléssel és önbizalommal kell rendelkezned. Meggyőződésem, hogy ennek kiépítése segítség nélkül nem is megy. A legfontosabb az egód elcsendesítése, hiszen ha önérzetes maradsz, akkor nem leszel nyitott az új tudásra, nem látod be, hogy fejlődnöd kell.

Mindenki vágyik a megfelelő társra, de nem ismerjük fel legtöbben, hogy magabiztos, megfelelő önértékelésű társat, vagy barátokat csakis akkor fogunk találni, ha mi is azzá válunk. Csernus remekül leírja, hogy bizony a hasonló a hasonlót vonzza, az „ellentétek vonzzák egymást” elv pedig hülyeség. Teljesen egyet tudok ezzel érteni.

Menj el egy gimnáziumba és számold össze hány magabiztos tinédzsert tudsz találni? Kb. egyet-kettőt az egész suliban. Hogy miért ilyen kevés ez a szám? Azért, mert a gyerekek nincsenek megtanítva arra, hogy elfogadják magukat adott pillanatban olyannak, amilyenek. Arra sem, hogy nem szégyen akármilyen érzést hangosan kimondani, erényekről, vagy hiányosságaidról beszélni. Hogy miért? Mert nem lett nekik megtanítva. Mert a szüleik sem tudják.

Nézz meg engem. Annyi év után itt vagyok és a blogomban leírom őszintén minden érzésem, ami épp kavarog bennem vállalva, hogy több ezren megítélnek majd érte, de nem érdekel. Eldöntöttem, hogy teljesen őszintén leírom, amit gondolok és érzek, mert akkor leszek hiteles és akkor tudok vele másoknak is segíteni. Bennem is van félelem, de csak attól, hogy nem vagyok még teljesen felkészülve arra, mit hozhat, ha nyilvánosan megismernek majd, de állok elébe! Ha ezzel jár a célom beteljesítése, hogy másoknak segíthessek olyan életet kialakítani, ami nekem is sikerült, akkor vállalom a vele járó negatívumokat is.  Engem az hajt előre, hogy írhatok, majd nemsokára más projektbe is bele kezdek (erről majd később beszámolok a blogon), a többi nem számít. Amíg szeretem, csinálom. Én ma már csak saját magamnak akarok megfelelni és a saját elvárásaimnak. Ez lehet, hogy egocentrikusan hangzik, de nem az. Nem azt mondom, hogy ne figyeljünk a másikra, hanem azt, hogy az életed alakítását ne másoktól tedd függővé. Ne akarj megfelelni másoknak, csakis magadnak.

 Nem tudják a tinik, hogy ha valami nem megy, nem szégyen segítséget kérni az érzelmi konfliktusaik rendezéséhez. Az ember ösztönösen hajlamos a saját énképét mások véleményétől, visszajelzésétől tenni függővé. Ez pedig nem eredményezi a valóságot, így legtöbben éber álomban tengődünk. Nem számít, mások mit gondolnak rólad, hiszen gondolj bele, nem is ismernek igazán, tehát nem látják a teljes képet, így nem megfelelő következtetést vonnak le. Ráadásul általában magunkhoz viszonyítjuk a másik embert, ami téves, mert mindenki más és más.

Honnan tudhatod, hogy megfelelő az önbizalmad? Onnan, ha az alábbi kérdésekre mind „igaz rám”-mal tudsz válaszolni. Ha egyre is nemet mondtál, akkor van még mit dolgoznod magadon:

1. Ha valaki támadni kezd, akkor nem védekezni kezdek ellene, hanem felhívom a figyelmét arra, hogy értékelem a véleményét, figyelembe veszem, talán el is gondolkodom rajta, de a magam szempontjából hozok akkor is döntést.
2. Ha komfort zónán kívüli helyzetbe kerülök, például ki kell állni előadást tartani 100 embernek, akkor sem pirulok el, nem fonom össze a karjaim,nem jövök zavarba, mert jól érzem magam a bőrömben és ilyen helyzetben is ugyanez igaz rám.
3. Nem attól érzem értékesnek magam hogy folyton dicsérnek, nem igénylem a pozitív visszacsatolást, enélkül is értékes embernek tartom magam, mert tisztában vagyok az erősségeimmel, gyengeségeimmel és ezeket elfogadtam, megszerettem.

2. Az életben a legszebb dolog a választás lehetősége, élj vele!

A meghatározó könyv, amit olvastam akkor a vonaton felnyitotta a szemem sok mindenben. Főként abban, hogy én döntöm el, milyen is legyen az életem, nem mások. Az aktuális pillanatnyi életed épp a múltban meghozott döntéseid következménye. Szóval ha úgy érzed, nincs még teljesen boldog életed, akkor el kell gondolkoznod, hol döntöttél rosszul a múltban. Nemcsak azt választhatod meg, hogy milyen munkát szeretnél, hogy hol élj, kivel randizz, hanem azt is, hogy az adott dologról hogyan gondolkodsz. Ha történik veled egy negatív esemény, mondjuk dugóban kell ülnöd a sztrádán, akkor azt is te döntötted el, hogy felhúzod magad rajta, a rosszat látod csak meg benne, de dönthetsz úgy is, hogy ez most egy kiváló alkalom arra, hogy podcastot hallgass, vagy elgondolkodhass az életeden picit.

Ha tudod, hogy csak gyártod sorra a kifogásokat, akkor azt akarod elfedni saját magad előtt, hogy bizony jól tudod, Te vagy a sorsod kovácsa, de nem mertél lépni, élni a lehetőséggel.

Ne keverd össze a realitást a vágyaiddal. Hagyd abba az olyan időrabló rossz szokásokat, mint az önsajnálat, a düh és állítsd át fejben magad problémamegoldó és nem generáló üzemmódba.

3. Fogadd el, hogy emberből vagy és élj a mának!

Annak idején minden vágyam volt kutyát tartani, aminek az egyik fő oka az volt, hogy irigyeltem tőlük azt, mennyire önfeledten tudnak boldogok lenni abban a rövid kis életben, ami megadatik nekik. Akkor elkezdtem azon agyalni, hogyan is lehetne ezt emberként is elsajátítani. Ahhoz, hogy a pillanatban tudj létezni, élvezni minden adott évszakra jellemző szépséget, ahhoz először ki kell dobnod a szemetet a fejedből és az életedből. Erről sokat írtam már itt és itt. Miket is kell kidobni:

• Dobd ki a fölösleges rágódást a múlton, mert nem tudsz rajta változtatni.
• Dobd ki a fölösleges rágódást a jövőn, mert nem tudod mit hoz számodra. Amin dolgozni tudsz, az a jelen. Csak a most van.
• Dobd ki annak az igényét, hogy másokat meg akarsz változtatni, mert nem fog menni.
• Ne mások reakcióin gondolkozz, csakis a sajátjaidon. Ők is a saját magukhoz viszonyított legjobb teljesítést nyújtják, fogadd el.
• Ne törődj mások véleményével, szűrd ki a pozitív kritikát és építsd be, de a trollokkal ne foglalkozz.
• Ne mások sikerén agyalj, ne irigykedj, hanem tervezd meg a saját életed és következetesen cselekedj, tégy érte nap, mint nap, hogy elérd az álmod. Ne másokat utánozz. Légy önmagad és egyedi. A lehetetlen nem létezik, álmodj nagyot, ha szeretnél!
• Szabadulj meg az olyan barátoktól, akik rossz hatással vannak rád és adj teret a jó újaknak.
• Dobd ki a fölösleges szemetet a házból, kevés, de minőségi dologgal kényeztesd magad.

4. Csak az számít, hogy mindent megtettél-e, így hozd ki magadból a legjobbat!

Tudod, hogy a jelenlegi munkád nem élvezed, inkább utazgatni szeretnél, vagy valami teljesen más szakmába fogni, nagy álmokat dédelgetsz, de nem mersz cselekedni. Azért nem mert félsz. Félsz a változástól és a kudarctól, hogy mi van, ha nem sikerül. Aztán leéled így az életed, elérkezik a vég és rájössz, megbántad, hogy nem tetted meg, amire vágytál. Azt hitted, hogy az számít igazán, eléred-e a célod, de ez nem így van. Vagy eléred, vagy nem, nem számít! Csakis az számít, hogy tégy meg minden tőled telhetőt és aztán majdcsak lesz valahogy.

Íme a siker fő receptje: Fogj egy papírt és írd le az álmaid. Ezután pontosítsd, hogy mit akarsz és SMART célokká alakítsd őket. Ha ez megvan, próbáld meg elképzelni, milyen reális idő az, amin belül teljesíthető a célod. Ezután bontsd részfeladatokra és addig részletezd, amíg napi feladatokká nem tudod alakítani. Minden nap következetesen hajtsd őket végre, és próbáld meg élvezni közben, amit csinálsz és fogadd be, ami érkezik. Tégy meg minden tőled telhetőt, csináld és csináld és csináld! Meglátod a siker is megjön vele! Nem a végcél fontos, hanem az út, amin közben végig jársz. Igazán annak örülj, amivel az úton találkozol és értékelj minden pici dolgot.

5. Fogadd el, hogy lehet nem sikerül

Hosszú út vezetett odáig, amíg ide elérkeztem, egészen pontosan 33 év. Csernus is elérkezett ide, de ez mindenkinek teljesen egyedi eljut-e ebbe az állapotba, vagy sem. Akik alacsonyabb érzelmi intelligencia szintről kezdenek neki az útnak, annak hosszabb időbe fog telni. Mármint ha egyáltalán foglalkoztatja a gondolat. Téged biztosan, ha most olvasod ezt a bejegyzést. Ki kell ábrándítsalak, ha azt hiszed pár egyszerű tippel ez menni fog, mert ez egy hosszú önismereti úttal kezdődik. De itt vagyok és segítek, együtt könnyebb. Ha úgy érzed, elakadtál, és egyedül ez nem megy, akkor keress meg nyugodtan és együtt rájövünk! Írhatsz nekem facebookon is és instagramon is.

Kezdd azzal, hogy elfogadod az érzéseid és a tulajdonságaid. Bármit is érzel, az teljesen rendben van, amíg nincsenek olyan gondolataid, hogy másokat akarsz bántani, mert akkor sürgősen keress fel szakembert, azt kezelni kell! A tulajdonságainkkal egy részben születünk, egy részben viszont fejleszthetjük őket. Lehet irigyelni Ilikét, mert neki szép hangja van és befutott énekesnő lett ,de ha meggebedsz akkor se lesz jobb hangod, ha nem ez az erősséged. Fogadd el, hogy az erősségeidre kell koncentrálni. Ettől még énekelgethetsz, de csak hobbi szinten.

Folyton azt kérdezed magadtól: Mi lesz ha elrontom, te jó ég! Ez nem lelki béke, sem lelki egészség. Az akkor van, ha „elfogadod, igen lehetséges, hogy elrontod, hogy nem sikerül, de akkor sincsen semmi baj. Megyünk tovább. Nincs baj, csak élet van.”

Mióta lelkileg rendben vagyok az egyik jól észrevehető jel, hogy őszintén tudok mosolyogni szívből. Minden rendben velem, teszem a dolgom, amiben hiszek. Megőriztem a kíváncsiságomat, most már rá tudok csodálkozni a parányi szépségekre is, mint a hóvirág januárban, vagy a naplemente utolsó melegítő sugarai.

A könyvből ezek csak néhány értékes gondolatok voltak, még számos más elgondolkodtató írás is található benne az évszakok és hónapok bontásában. Érdemes elolvasni.