Ott állsz a bemutatón, nézed a rengeteg csillogást, vigyorgó, derült arcot, a sok új lehetőséget mégis úgy érzed, valami hiányzik. Ez nem te vagy. Egyre hangosabb ez a belső hang, mégis elnyomod. Egészen addig, míg már azon kapod magad, valami nem az igazi és nem vagy boldog. Egyre több minden hiányzik.

Tavaly júniusban, amikor először felvetődött, hogy Budapestre költözhetnék először a teljes ledöbbenés lett rajtam úrrá. Sosem tartottam magam nagyvárosi lánynak, persze tudom élvezni a nyüzsgést, értékelem a régi épületek hangulatát, szépségét, de csak ideig óráig tudok ebben létezni.  Ha hirtelen kapsz egy izgalmas lehetőséget, néha elköveted azt a hibát, hogy nem mérlegelsz reálisan minden eshetőséget. Én eddigi életem során sokszor így tettem. Ezen bár igyekszem változtatni, mégis nehéz. Akkor tavaly annyira tetszett az ötlet, hogy buzgón szinte azonnal igent mondtam rá. Elvakított a sok lehetőség, a csillogás.

Egy hegy tetején kaptunk albérletet, ami igazán nekem valónak tűnt, hiszen Buda ide, vagy oda, természet volt a közelben, nagy fenyőfák, sok mókus, csicsergő madár, ami mindig megnyugtatja a lelkem. A kilátás fenomenális volt, látni lehetett a 20-ai tűzijátékot a teraszról, a Gellért-hegy szembe, Budai vár balra. Tényleg gyönyörű volt.

Hiszek a karmában és abban, hogy ha rossz döntést hozol, az hamar megmutatkozik, mert csőstül jön a baj. Nálam pont ez történt.

Azzal nem számoltam, hogy egy hegyen élni igazán kényelmetlen. Minden áldott nap le- és felsétálni, teljesen megviselte az amúgy is ingadozó vérnyomásomat.

Hónapok teltek el úgy, hogy egyszerűen képtelen voltam folytatni a vállalkozásomat, a blogot sem tudtam már olyan erőbedobással csinálni, mint régen, egyre ritkábban írtam posztokat, mire novemberben végleg leálltam vele.

Ismered az érzést, amikor próbálod értékelni amid van, hálás vagy mindenért, észre veszed a jót, de mégis legbelül érzed, hogy ez a hely, ezek a körülmények, ez az életmód egyszerűen nem te vagy? Én ezt éreztem. Elkezdtem végiggondolni, mi hiányzik. Rájöttem, hogy hiányzik a természet, az állatok, a sík terep, a nyugalom és a család közelsége. Kertet, teret, hegyeket, háziállatokat akartam újra. Egyre jobban hiányzott a kutyám, majd meg szakadt a szívem, hogy nem vihettem magammal.

Április környékén elhatározásra jutottam: Innen menni kell. A célom az volt, hogy vegyek egy házat, aminek nagy kertje van, úgy rendezzem be, ahogy nekem tetszik, igazi föld színekkel, természetes tárgyakkal (fa,gyékény,szobanövények stb. ) és végre tarthassak kutyát, macskát és halakat újra, mint régen. Nélkülük ürességet érzek. Fontos volt, hogy az új helyen is hegyek vegyenek körbe, még egyszer alföldön nem élek, ha tehetem. A családom közelségét is vissza akartam kapni. Ezért csakis egyetlen hely jöhetett szóba, az, ahol mindez meg van: Eger.

Ha igazán boldog életet akarsz, akkor a legfontosabb, hogy ismerd meg jól önmagad. Ne arra figyelj, mások mit tesznek vagy szeretnek, hanem arra, neked mi tetszik, neked mi a fontos, ki a fontos, mik állnak az első helyen. Ezután tűzd ki a céljaidat és cselekedj, készíts tervet, hogyan valósítod meg. Tegyél érte, mert más nem teszi meg helyetted és ne feledd, ha igazán önmagad vagy, akkor vagy egyedi. Az egyediség pedig sikeressé tehet!