HÉTZÁRÓ: ÁLOMHÁZ PROJEKT INDUL!
Festettem épp és azon gondolkodtam megosszam-e vagy sem a házprojekt részleteit. Úgy voltam vele, lehet, hogy sokakat nem érdekel egy ház felújítása, de mivel számomra életem egyik legnagyobb álma valósul meg éppen a házprojekttel, nem bírtam ki, hogy ne dokumentáljam az újjá születését. Képek még nincsenek, nem volt időm fotózni, de ígérem nemsokára arra is sor kerül. Addig megosztom az új festményeimet.
...
Ez a város igazán vibráló, tele lehetőséggel, ahol úgy érzed itt meg tudod valósítani az álmaid. Csillogás, szép épületek, különleges hangulat és sikk. De mi van akkor, ha neked mégsem ez van megírva? Mi van ha számodra Budapest mégsem életforma, hanem tanítómester az életedben? Az én életemben ezt a szerepet töltötte be, mégha elsőre nem is gondoltam volna. Ezért örökre hálás leszek neki és nem lehet nem megszeretni ezt a várost, ezért gyakran vissza fogok térni. 
Ott állsz a bemutatón, nézed a rengeteg csillogást, vigyorgó, derült arcot, a sok új lehetőséget mégis úgy érzed, valami hiányzik. Ez nem te vagy. Egyre hangosabb ez a belső hang, mégis elnyomod. Egészen addig, míg már azon kapod magad, valami nem az igazi és nem vagy boldog. Egyre több minden hiányzik.
Egy egész hónapnyi agyalás és egy teljes heti munka után végre körvonalazódott, hogy mit is szeretnék. Azzal volt a bajom, hogy bár a költözés Budapestről minden lelki és testi tartalékom felemésztette, ennek ellenére úrrá lett bennem egy kis nyugtalanság. Éreztem, hogy valami hiányzik, csak nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mégis mi az. Pár hete, mióta Egerben vagyok azóta nem volt lehetőségem a motivációs cikkeket folytatni. Valahogy nem ment. Először nem értettem, hogy mi lehet ennek az oka, aztán rájöttem. Mert én hiányzom belőlük.