Az ügyintézés nem állhatott le a múlt héten sem. Elintéztük a lakcím átírást, és volt idő egy kis városnézésre is. Az Egri Bazilika valami csodás.

Az elmúlt 5 hét életem egyik legintenzívebb időszaka volt, de elmondhatom, hogy végre elkészült az álomházam. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs még mit felújítani rajta, de idénre a nagyobb munkákból ennyi fért bele.

Végig dokumentáltam az eseményeket, annak ellenére, hogy igen nehezen csikartam ki egy kis időt az írásra. Idén  belső- és külső festést, szigetelést, fűtésrendszer tisztítást, nyílászáró cserét, a villamos hálózat felújítását, kevéske tetőjavítást, és kertrendezést szerettünk volna csinálni. Emellett voltak persze kisebb, nagyobb munkák, amik szintén több százezer forintot felemésztettek, de ezekről nem akartam írni idő hiányban.

Itt írtam arról, hogy mennyi munka volt a teljesen elhanyagolt kertet rendbe tenni valamennyire, valamint, hogy a fűtésrendszert és nyílászárókat már az első hetekben sikerült felújítani. Ezen a héten minden nehézségével, de úgy éreztem imádom az álomház projektet, mindennel együtt, az elakadások, csúszások is élvezetesek, mert fejlesztik a probléma megoldó képességemet. Konkrét, átlátható lépései vannak és van egy végcél állapot, amit el akarunk érni adott időre. Óriás projek, de minden percét élvezem, még akkor is, amikor már felesek a fáradtságtól. Hiszen egy ilyen házra vágytam egész életemben. Mivel őszintén meg akarom osztani, mivel is jár egy ház felújítása, azt tudnod kell, hogy tényleg voltak olyan pillanataim, amikor szó szerint állva el tudtam volna aludni, vagy amikor beszálltam a cserép pakolás után a kocsiba és nem éreztem annyi erőt magamban, hogy kiszálljak. Volt, hogy a feszültségtől nem tudtam aludni és volt, hogy koffeinnel turbóztam fel magam párszor, hogy bírjam a nap hátra lévő részét. De tudtam előre mit vállalok. Ami viszont a legfontosabb, hogy ami fontos nekem, azért mindent megteszek. Nem volt számomra olyan, hogy megállok és nem csinálom, mikor mindenki azzal jött, hogy ez nem női munka. Por, kosz, tűlevél, vágások, cipekedés, ez mind a napjaimat képezte, de nem bántam, mert láttam magam előtt a végcélt.

A kezdeti haladást sajnos pangó időszak követte, amit nehezen éltem meg, mert szeretek pörögni. Hamár a felújítás belassult, kihasználtam az időt és jártam a bútorboltokat, hogy kiválasszam, hová mit vegyek. Persze kevés haladás azért volt, de főként hétvégén.

A következő héten írtam arról, hogy bizony rengeteg nemvárt kiadás is felmerült, amit mindenképpen ki akartunk javítani a beköltözés előtt. A festők folyamatosan dolgoztak, nem egészen másfél hét alatt kész is lettek. Az egész felújításban viszont a legdúrvább a tetőjavítás volt. El kellett hoznunk 700 cserepet személyautóval és mindet 50-esével berakni, kirakni, a maradékot pedig a pincébe lerakni. Kb. 2 tonna cserép volt.

Ilyen színű lett a nappali, szerintem nagyon megnyugtató és kellemes föld színeket kapott a ház.

Végre itt az október, amikor szintén rengeteg dolog lesz, hiszen most szombaton jönnek a bútorok és ezzel megkezdődik a beköltözés. Ahogy beosztottam az ezzel kapcsolatos teendőket, az egész hónapot kiteszi. Néhány javítási munkát is meg kell még csinálni közben, de október végétől a novembert igazán a feltöltődés és pihenés köré fogom építeni. Tarts velem a továbbiakban is.